Az elmúlt hetekben számos tapasztalattal gazdagodtam. Kezdetben faltam a híreket, hol járunk, hol tartunk, mi történik. Fertőtlenítettem és elkezdtem szorongani, félni. Odáig jutottam, hogy egy egyszerű, de gyors délutáni séta a kisfiammal maga volt a félelemmel teli pokol. Majd, amikor a három évesem arcáról leesett a maszk és ő ettől zokogásban tört ki, mondván, most elkapja a vírust, eldöntöttem: vége, ennyi volt. Nem vagyok hajlandó tovább félni. Hisz sosem félek semmitől, miért épp most kezdeném el. Inkább elfogadom és megtanulom az együttélést a koronavírus okozta új élethelyzettel. Az elmúlt heteim tapasztalatait gyűjtöttem most csokorba nektek, hogy ezzel segítsek átvészelni ezt a feszültségekkel teli időszakot.
• Ne olvass híreket és ne nézz hírműsorokat! – komolyan ne! Amiről kell, úgyis tudni fogsz. De feleslegesen ne tápláld a félelmet. Nem lesz jobb, ha tudod, hányan fertőződtek meg, nem lesz jobb, ha tudod, hányan vesztették életüket. Ettől nem leszel rossz ember és érdektelen sem mások sorsa iránt. De a te dolgod most az, hogy egyben tartsd magad. Magadért, a gyerekedért/gyerekeidért. Ezen pedig nem segít, ha olyan dolgokon aggódsz, amiken úgysem tudsz változtatni.
• Amit most lát tőled a gyermeked a válságkezelésről, az az egyik legfontosabb példa, amit útravalónak adhatsz neki – ez szorosan összefügg az első ponttal. Ha azt látja, hogy anya higgadt, kezeli a helyzetet, sőt, még jól is érzi magát benne (ezt is kifejtem hamarosan), akkor azt tanulja meg, hogy krízishelyzet, nehézség ide vagy oda, megfelelő hozzáállással minden probléma, nehézség könnyebben orvosolható. Pánik helyett tehát légy inkább fókuszált és könnyed. Fontos azonban, hogy ez nem azt jelenti, hogy játszd el, hogy jól vagy, akkor is, ha nem. Csak ne hagyd, hogy a kétségbeesés, a félelmek, az esetleges kilátástalanság, tehát az ego táplálta érzelemhullámok maguk alá gyűrjenek. Ez erősíti mind a te, mind pedig a gyermeked személyiségét.
• Válts nézőpontot! – másfél éve, amikor megismerkedtem Kiss Orsi access bars kezelővel és théta healing konzulenssel, akkor kaptam tőle egy nagyon fontos útravalót, ami azóta is elkísér: tanulj meg nézőpontot váltani. Ez azt jelenti, ha úgy érzed betemet a szar, ha úgy érzed, elborítanak a félelmek, az eluralkodik az ego, ha szorongani kezdesz, de ha nézeteltérésed támad valakivel, ha nem érted meg a másik felet, tedd fel magadnak a kérdést: mi más is lehetséges? Vizsgáld meg a helyzetet egy másik nézőpontból. Az emberek egyik legnagyobb hibája és szinte minden konfliktus oka, hogy csak magunkat látjuk. Kezdd el meglátni a másikat. Kezdd el megérteni, hogy míg téged is a saját sérüléseid, berögzült mintáid, negatív hitrendszereid vezetnek el oda, hogy rosszul érezd magad a bőrödben, addig a másik is ugyanezzel küzd. A bántó viselkedése mögött éppen a saját félelmei húzódnak meg és valójában ez egy segélykiáltás a részéről, semmint szándékos ártani vágyás (és most nem a szélsőségekről beszélek). Egy valamit megtanultam az elmúlt 1 évben: minden addig hat rád, amíg hagyod, amíg benne tartod magad. És vetítsük most le ezt a jelenlegi helyzetre: addig éled meg nehézségként a karantént, amíg ezt az egy nézőpontot ismered. Döntsd el, hogy másképp lesz! Döntsd el, hogy nem szenvedsz benne tovább és kinyílik a világ! Engedj be más perspektívákat és fogalmazd újra saját magad! Engedd meg magadnak a nyitottságot arra, hogy változz! Ha eddig szenvedtél, döntsd el, hogy nem akarsz tovább szenvedni. Szabadítsd fel magad a korlátaid alól és a problémák helyett, lásd meg a helyzet kínálta lehetőségeket. Mindennel IS csak addig küzdünk, amíg ellenállunk neki.
• Lazíts a szabályokon! – A fiam mindig arra tanít, hogy legyek sokkal lazább. Nem vagyok egy paramami – tényleg nem! Nem ugrom, ha elesik, nem zárok el mindent hét lakat alá és hagyom, hogy tapasztaljon (természetesen keretek azért vannak, szóval a Domestosos flakont azért kiveszem a kezéből 😊). De még így is sokszor befeszülök, mert a karantén-homeoffice-gyerek-énidő négyes egységben még nekem sem sikerült megtalálnom az egyensúlyt teljesen. És leginkább az én-idő tűnt el az életemből. Nem írok annyit, nincs időm elmélkedni, visszavonulni a gondolataimba, jógázni, olvasni. Esténként - ja nem... - éjjel holt fáradtan zuhanok az ágyba és bevallom, van, hogy a mosatlan is a mosogatóban marad. Korábbi tapasztalataim miatt tele vagyok megfelelési kényszerrel, nálam a háztartásvezetés a nyomógomb, ha nincs rend és tisztaság, akkor úgy érzem, nem végzem jól a feladatomat. Márpedig most nem mindenre jut idő és felcserélődnek a prioritások. A mosatlan pedig jelentem, tényleg megvár😉
• Fókuszálj!– 3 évesem szórakoztatás és a munkám elvégzése karantén idején bizony extra kihívást jelent. Néha nem tudom melyik kezembe harapjak, hisz ha vele játszom, akkor a munkán jár az eszem, ha dolgozom, akkor azért ostorozom magam, hogy nem vele játszom… Igen, folyton beleesem ebbe a hibába. Pedig tilos! Fókuszálj! Ha dolgozol, arra figyelj, ha játszol, legyél ott. Máskülönben beindul a gépezet, te pedig belemerülsz a káoszba és eluralkodik rajtad a kétségbeesés és az önvád, ami belső feszültséghez vezet, ami pedig kihat mindenre IS.
• Találj új stresszlevezetési technikákat – egyik nap épp az előbb említett hibába estem. Se ide, se oda nem tudtam figyelni, mert minden igényt egyszerre akartam kielégíteni. Ez elvezetett a robbanás előtti állapothoz. Első körben megkértem Benőt fogja be a fülét, mert anyának most muszáj kisikítani a világba a felgyűlt feszültséget. Nem félek neki megmutatni magam. Szeretném, hogy megmaradjon önfeledt gyereknek, de nem bánom, ha látja, hogy az anyja is ember. Fontosabbnak tartom, hogy lássa a gyengeségeimet és hogy hogyan kezelem azokat, találok rájuk megoldást, minthogy belerángassam egy olyan illúzióba, hogy anya tökéletes és majd később koppanjon, amikor felnőve megtapasztalja, hogy ez nem így van. Adott pillanatban a sikítás volt a megoldásom. Jobban lettem tőle, ahogy Benőben sem okozott traumát, hisz ahelyett, hogy rajta vezettem volna le a feszültséget és igazságtalanul kezdtem volna el vele üvölteni (és itt kitérhetnénk a fizikai bántalmazás valódi forrására is…), inkább elmagyaráztam neki, hogy mi és miért fog történni, anya miért teszi azt, amit. Egy másik szuper eszközöm a tánc. Táncosnak készültem, így ez gyerekoromtól része az életemnek, de most különösen nagy hasznát veszem. De nem kell nagy dolgokra gondolni. Elég ha beteszed a kedvenc zenéd vagy bármit, amire ki tudod tombolni magad és csináld. A gyereked így azt tanulja meg, hogy ahelyett, hogy anya máson vezetné le a dühét, inkább kezeli azt. Mi mostanában nagyon sokat táncolunk együtt, amikor érzem, hogy sok a feszkó. Táncolunk vagy éneklek, hisz mindkettő nagyon jó kis feszültség levezető módszer. Énekelhetsz egy adott dalt, de akár a benned lévő érzéseket is dal formájába öntve kiénekelheted a világba. A gyerek is megnyugszik tőle.
• Beszélgessetek minél többet! – bár születése óta beszélgetek Benővel, ez a napi rutinunk részévé vált, hogy lefekvés előtt átbeszéljük a napot (amíg nem tudott beszélni, én akkor is nyomtam neki, talán ezért lett ő is olyan, hogy be sem áll a szája… :D). Volt azonban egy időszak, a karantén kezdete után, amikor egyszerűen nem tudtam őt megnyitni, hiába próbáltam nem beszélt az érzéseiről. Ekkor nyúltam "Békuci Békához", aki csodát tett. Bár Benő végig rám néz, miközben a kis bábfigurával beszélget, minden gondolatát képes ilyenkor átadni és átbeszélni a kis plüssállattal, aki szintén nehezen éli meg, hogy nem járhat a béka-bölcsibe és hiányoznak neki a béka-barátai.
• Áramoltasd a hálát! – múlt hétvégén megszöktünk Benővel a karanténból. Szigorúan olyan helyre mentünk, ahol a madár se jár - na jó, ők mégis - egy erdőbe. Én alapvetően nagyon szeretek vezetni, számomra a vezetés meditatív tevékenység. Így már a kocsiban átjárt a hála, hisz rég nem ültem volán mögé. Sikerült jelen lennem minden pillanatban, élveztem a vezetést, hogy a fiammal lehetek a lakáson kívül. Figyeltem a tájat és hogy megéreztem, milyen gazdag is vagyok valójában. Hisz egészségesek vagyunk, együtt lehetünk. A természetben pedig csak hallgattam a csendet, a fák morajlását, a madarak csicsergését – vagy épp Benő csivitelését. Kiélveztünk minden pillanatot és a hála energiája olyan mértékig járta át a testem, hogy egész nap ebben az emelkedett áramlásban léteztem. A hála energiánál nem nagyon van magasabb rezgésű energia, így ha jót akarsz magadnak, akkor érdemes minden nap gyakorolni az áramoltatását. Fontos, hogy ne csak úgy tedd, hanem valóban átéld. Bár a legtöbben azt javasolják, nap végén, írd össze, miért is voltál azon a napon hálás, én azt javaslom, így indítsd a napot. Ha sikerül zsigerig hatolnia, akkor garantáltan szebb lesz a világ, karantén ide vagy oda.
Köszönöm, hogy velem voltál!
Korábbi írásaimat IDE kattintva tudod elolvasni.