Amikor Zubor Rozi a Famiily.hu főszerkesztője megkeresett az ötlettel, hogy lenne-e kedvünk szerepelni Benővel az induló karantén-reality-jükben, nem gondolkodtam sokáig a válaszon, igent mondtam. Sosem volt bennem ilyen fajta ambíció, azonban úgy éreztem, ez az a biztonságos közeget nyújtó felület, ahol végre nagyobb közönségnek is átadhatom azt az életszemléletet, amit képviselek a Mamisággal, azaz, hogy erőt adjak és segítő kezet nyújtsak azoknak a nőknek, férfiaknak, embereknek (mert valójában nem korlátoznám már le az üzenetem célcsoportját), akik úgy érzik elakadtak az életükben, nem látják a kiutat és áldozat-szerepben élik az életüket.
Én is éltem áldozat szerepben, ám a fiam születése alapjaiban változtatta meg a gondolkodásom, hozzáállásom az élethez. Tavaly, a második születésnapjakor írtam a következő sorokat, amik nem is lehetnének aktuálisabbak most sem, és tökéletes válasz arra, mit is képviselek én, mi az a "magamért.érted." szemlélet, amit szeretnék továbbadni és miért is vállaltam, hogy betekintést engedünk a mindennapjainkba. Arról nem beszélve, hogy ez az egész kaland fontos állomása az önismereti utazásomnak, és a fiammal való kapcsolatomnak már most. De erről majd egy későbbi bejegyzésben :) Köszönöm a bizalmat és bízom benne, hogy sok erőt fogtok meríteni ebből a szuper kis csapatból ebben a karanténos-koronavírusos időszakban.
Kalandra fel!
"Bár még csak 2 éves, néha úgy érzem, többet tanulok tőle magamról, mint eddig bárkitől. Minden pillanatban emlékeztet arra, hogy a nagybetűs élet a jelenben zajlik. A gurgulázó kacajával vagy a kikövetelt figyelmével.
Az anyaságom a legizgalmasabb utazás, amire csak jegyet válthattam.
Már amikor megtudtam, hogy növekszik bennem, minden, amit addig gondoltam, aki addig voltam, megváltozott. Még, hogy egy ember nem tud változni... e mögé csak az bújik, aki fél szembenézni magával. Én nem féltem. A kis magzatommal valami mélyről jövő őserő is utat tört bennem.
Minden, amit addig elutasítottam, egyszerre lett fontos és természetes.
Elítéltem a nyilvános szoptatást, miközben fogalmam sem volt, hogy létezik olyan, hogy igény szerinti szoptatás - az első lélegzetvétele óta szoptatom. 2 éve. Igény szerint. Az ő igénye szerint.
Elítéltem azokat, a nőket, akik babájukat "veszélyeztetve" otthon szülnek - bár kórházban szültem, szívem szerint otthon hoztam volna világra, de nem voltam elég bátor.
Fogalmam sem volt arról, hogy szülni fájdalomcsillapítás nélkül is lehet - hiszem, hogy ez is sikerült volna, ha a kórházba érve különböző fájdalmas vizsgálatokkal nem bolygatják meg az egységünket. Végül 36 óra ébrenlét után, nem bírtam tovább, és kaptam egy adag oxitocint.
Meg voltam győződve arról is, hogy a sarokba állítás, akár 1-1 seggre verés tökéletes eszköz lesz a fegyelmezéshez, ha egyszer gyerekem lesz - most kapcsolódva nevelem, határokat szabva, de az igényeit, a személyiségét szem előtt tartva. Partnerként kezelem, nem degradálom az érzéseit és mindent megbeszélek vele. Eddig szuperül szót értünk.
Közel sem vagyok tökéletes, de figyelek és tanulok. Nem félek szembenézni a gyengeségeimmel, pedig van bőven. Még főzni is megtanultam a kedvéért, pedig a rántottán kívül más nem nagyon ment.🤦🏼♀️
2 éve nemcsak Benő született meg, hanem én is, az én ősanya mivoltom, a maga nemes értelmében.
Megtanultam az ösztöneimre hagyatkozni és újra hinni, bízni magamban. Megtanultam felelősséget vállalni magamért, a döntéseimért. Vállalni a véleményem bárkivel szemben, kiállni amellett, amiben hiszek, aki vagyok. Megtanultam, hogy - még ha rémisztő is egy-egy ismeretlen helyzet - hallgassak a szívemre és ne féljek. Megértettem, micsoda felelősséggel jár az, hogy milyen mintát adok tovább. Hogy a rossz beidegződéseimet miként írjam felül az ő érdekében. Hogy a lelki sebeim nyalogatása helyett, az önsajnálat helyett a fejlődés és tanulás mellett tegyem le a voksom. Nyitottá váltam. Az emberek iránt, a környezetem iránt, a boldogság iránt. Értővé, de elutasítóvá a bántás, a panasz, a gyávaság és a nemtörődömség iránt. Örökre hálás leszek azért, hogy 2017. április 20-án ez a csodálatos kis lény úgy döntött, engem tisztel meg azzal, hogy végigkísérjem e világi élete nagy kalandján. Boldog születésnapot kisfiam!"
